A Lurkó UFC 2009-es korosztálya az U16-osok között a regionális bajnokság kiemelt csoportjában szerepelt. A mieink a 13 fordulóból csak ötször játszottak hazai környezetben: ezeken 12 pontot gyűjtöttek be a zöld-feketék. A 14 csapatot felvonultató bajnokságban a középmezőnyben zártunk: a megszerzett 17 egység a 9. pozícióhoz volt elegendő. Az őszről a vezetőedzővel, Iszak Sándorral beszélgettünk.

Hogyan alakult a felkészülés? Annak tudatában is lényeges kérdés ez, hogy a szezont már a kiemelt bajnokságban kezdhette meg a korosztály.

Az előző szezon bajnokcsapatából különböző okok miatt négyen is kiestek. Közülük hárman meghatározóak voltak a csapatban. Heten érkeztek: öten megyei bajnokságból, egy játékos külföldről, egy játékos pedig az előző szezonban egyik fő riválisunktól, az Ajkától. Tehát a létszámunk 19 fő lett, ami ideálisnak mondható, viszont az előző évben sztenderd játékosok helyett meg kellett találni a megfelelő labdarúgókat bizonyos posztokra. Amíg a 2023/2024-es kiírásban a mérkőzéseken általában mi domináltunk, úgy – és ezt már a két osztályozómérkőzés alapján – tudni lehetett, hogy a kiemelt bajnokság más kávéház lesz. Ezért a felkészülés alatt a célom a védekezésünk stabilizálása volt és az, hogy biztonságos védekezésből, gyors átmenetekkel jussunk el az ellenfél kapuja elé. Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen pont három védekező típusú játékos esett ki a keretből, illetve egy 45 gólig jutó befejező csatár. Az újonnan érkezők pedig különböző állapotban voltak, mind fizikálisan, technikailag és taktikailag is. Ilyenkor probléma még, hogy a gyerekek különböző időpontokban mennek nyaralni, sokszor a felkészülés közben. Az öt hét alatt a srácok rendesen beleálltak a munkába az edzéseken. Három tesztmeccset játszottunk, „erősebb ellenfelek ellen”: ezeken nem az eredmény volt a lényeg, hanem az új dolgok gyakorlása és az új játékosok ideális posztjainak megtalálása. Mindez a játékidők egyforma elosztása mellett. Összeségében a felkészülésünk jónak mondható, nagy várakozással vártuk az első éles mérkőzést.

Miképpen zajlott az őszi szezon? Volt-e olyan találkozó, amit kiemelnél?

Ki is emelném rögtön az első, a Tatabánya elleni kupameccset. 34 fokos hőségben, műfüves pályán, változatos, jó iramú meccsen a hosszabbítás 121. percében veszítettünk. Itt már látszott az egész szezonra jellemző taktikai fegyelem a csapaton, és az is, hogy tényleg beleállnak a fiúk rendesen ebbe a bajnokságba is. Minden meccsből sokat profitálhattak a gyerekek. Több találkozón még a rutintalanságunknak köszönhetően nem tudtunk pontot vagy pontokat szerezni. Ilyen volt pl. a II. Kerület, akik ellen először találkozhattunk 4–4–2-es felállással. Budaörsön végig kontrolláltuk a meccset, mégsem tudtunk pontot szerezni. Itthon a Főnix ellen sem, a 90. percben szöglet után úgy pattant be a labda a kapunkba az ellenfél játékosáról. Egyébként hiába koncentrált a csapat a meccseken végig, mégis nagyon sok olyan gólt kaptunk, aminél például egy lecsorgó labdára az ellenfél játékosa érkezett előbb, vagy éppen valakiről nem tudatosan került a kapunkba a labda. A bajnokesélyes Gyirmót otthonában is végig egyenrangú ellenfelek voltunk, bár a kétes körülmények között született második bekapott gól után is mindent megtettünk, sajnos pont nélkül maradtunk. Fájó vereség viszont az Üstökösnél elszenvedett 1–3. Itt szerintem kicsit az előző szezonból ellenük, mint legfőbb rivális ellen hozott győzelmek miatt kicsit azt gondolta a csapat, hogy biztos sikert ér el. Ugyancsak fájó még a városi rivális a Király SE otthonában elszenvedett 4–1-es vereség. Ez a két vereség a kapott gólok száma miatt is nagy negatívum az őszi szezonban. Azért a győzelmekről se feledkezzünk meg, mindjárt a második fordulóban vissza tudtunk vágni a Tatabányának, szintén egy nagyon jó meccsen. Győzni tudtunk a jó erőkből álló Kelennél. Itthon az egyik legjobb játékunkat nyújtva a Pécs ellen is nyertünk. Sikeresek voltunk a Nagykanizsa ellen is itthon. A szintén városi rivális HVSE ellen nem játszottunk jól, de a nagy akarat három pontot ért. Veszprémben egy stabil csapat otthonából hoztunk el egy pontot. Az őszi utolsó meccsen a feljutásért küzdő Sopron otthonában elért döntetlenünk, mondhatjuk meglepetésnek, de megérdemelt volt. Egy meccs kivételével a nevezett játékosok közül mindig mindenki pályára lépett, legtöbbször ötöt cseréltem, de volt, amikor hét kispadosnak is lehetőséget adtam.     

Hogyan értékeled a magunk mögött hagyott időszakot?

Mindenképpen pozitívnak. A régi játékosok, hamar befogadták az újakat. Az edzéslátogatottság nagyon jónak mondható. Az edzések légköre és a gyerekek hozzáállása kifejezetten remek volt. Kevésszer jellemzett bennünket a dekoncentráltság, de az is ráfogható arra, hogy az iskolában mennyire fáradtak el a gyerekek. Pozitív, hogy a srácok egymást húzták felfelé az edzéseken is. Ha valaki nem volt, akkor edzésen kívül is keresték, próbálták egymást motiválni. Maximálisan befogadóak voltak az új taktikai dolgokra. Sokat jelentett – főleg az újak részére –, hogy a Szentkirály csapatával közösen a vármegyei U16-os bajnokságban szerepelhettek. Ez plusz játékperceket adott számukra. A mérkőzéseken mindig megpróbálták az edzésen tanultakat visszaadni, ha nem is mindig sikerült maximálisan, de végig fegyelmezettek maradtak és az utasításokat betartották. A 9. helyen zártuk az őszt. Csak 20 gólt kaptunk. Az előttünk lévő csapatok – egészen a 2. helyezett Sopronig is – legalább ennyi vagy több gólt kaptak. Ez azt jelenti, hogy a kitűzött cél, azaz a védekezés stabillá tétele megvalósult. Viszont nagyon hiányzik a „45 gólból” minimum 10-15, ami ebben a bajnokságban is biztosan meglett volna! Ha a szezon elején valaki ezt mondja, akkor elfogadtam volna a jelenlegi pozíciót. Viszont a lejátszott mérkőzések képe alapján van bennem némi hiányérzet. A játékunk szerintem az osztályban bőven megállja a helyét, ha megszerezzük a kellő rutint és a szerencse is mellénk áll, akkor a tavasszal előbbre léphetünk a középmezőny elejére. Ezen fogunk dolgozni majd, ez lesz a kitűzött feladatunk. Azt gondolom, hogy a fő cél – az egyesületünk filozófiája alapján – megvalósult az ősszel. Ez pedig a biztonságos és nyugodt környezet megteremtése és fenntartása, ahol a nálunk sportoló gyerekek folyamatosan fejlődhetnek, pozitív élményekkel gazdagodhatnak, szeretik a sportot és kötődnek a labdarúgáshoz. Végül, szeretném megköszönni a fiúknak a féléves munkát, a szülőknek, hogy támogatják és segítik a gyerekeket és szurkolóként kísérik a csapatot! Köszönöm Gabi néni erőnléti és koordinációs edző kolléganőm szakmai segítségét. Köszönöm a Lurkó UFC vezetőinek és a technikai munkatársaknak, hogy mindent próbáltak biztosítani a jó szerepléshez. Mindenkinek jó pihenést, kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok!

• Csatolt dokumentumok